Újév van. Január első napja. A béke világnapja. Ha körbenézünk a világban, mégsem találunk békét. Valami baja van a világnak, valami nincs a helyén. Ha békére vágyunk, három szóra kell a figyelmünket irányítani: megértés, elfogadás, szeretet.

A Szentatya azt üzente nekünk az óév utolsó napján, találjunk gyógyírt a mindennapok okozta elkerülhetetlen sebekre. Mindannyian hordozunk sebeket. A legtöbb sebet, sérülést egymástól szerezzük be, nap mint nap összekoccanunk, balesetet szenvedünk, mi emberek. Mindannyian hibázunk, mindannyian felelősek vagyunk. Fölöslegesen pazaroljuk az időnket és az energiánkat, amikor a hibást keressük. Sok időt töltünk az igazság keresésével és görcsösen ragaszkodunk hozzá, sokszor mégsem érezzük, hogy az igazunk megtalálása és elfogadtatása megnyugváshoz, igazi békéhez vezetne. Találhatunk magunkban egy jóleső érzést, ami megnyugtat minket, elégedettek lehetünk, hogy felszínre került az igazság, de ettől még nem gyógyulnak be a sebek.

Az új esztendő lehetőség számunkra, hogy félretegyük az igazság hajszolását. A görcsös ragaszkodás helyett ráléphetünk a szeretet útjára. Annak a Szeretetnek az útjára, aki karácsonykor közénk jött.

Szeretet az Isten.

Persze ez a szeretet nehezebb, mint a hétköznapi értelemben vett, a köztudatban élő. A plakátokon mosolygó emberek, a televízióban boldog harmóniában élő családok vagy a romantikus filmek fülig szerelmes fiataljai csak arcok egymás mellett, belül üresek. Hiába sugárzik arcukról a boldogság, hiába mondják egymásnak: szeretlek, ha belül üresek, nincs bennük igazi szeretet. Persze ez nem a valóság, ezek csak reklámok, filmek, ezt mindannyian tudjuk. De nézzük meg a valóságot, a saját valóságunkat!

Szeretjük azt, aki szeret minket. Segítünk annak, aki megérdemli. Szeretjük azt, aki kedves hozzánk. Szeretjük az aranyos embereket és az aranyos kisállatokat. Szeretünk valakit, valamit azért, mert szeretetreméltó. Ilyen szavakat alkotunk: szeretetreméltó. A szeretetünket ki kell érdemelni, méltóvá kell rá válni. Ez így igazságos. Ez a mi igazságunk, ehhez ragaszkodunk oly gyakran minden erőnkkel.

Isten ennél sokkal többre hív minket! Ő azt mondja, szeressük ellenségeinket, tegyünk jót haragosainkkal és imádkozzunk üldözőinkért. Ezek a szavak, amiket Jézus mond nekünk, nem csupán tanácsok, hanem meghívás. Meghívás egy másfajta életre, mint ami körülvesz bennünket. Ez egy hatalmas kaland, egy életforma, amit bárki, bárhol, bármilyen körülmények között élhet. Divatos szóval mondhatjuk, ez egy életstílus.

Kívánom, hogy az új esztendőben ne az üres kirakat szeretet és ne a feltételes igazságos szeretet, hanem az emberi természetünkön túlmutató kalandos szeretet működjön bennünk!

Kalandos új évet! :)

"Minden képzeletet felülmúl, amit Isten életünk törött darabkáiból tud alkotni, ha teljesen rábízzuk azokat."

"Válaszd azt az életformát és azt a feladatot, amelyben szeretőbb emberré válsz."

"Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!"

"Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai."

"Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében."

"A testi ember bizony testiekre vágyik, a lelki ember ellenben lelkiekre törekszik."

"Amire ugyanis a törvény nem volt képes, mert a test miatt erőtlenné vált, azt Isten véghezvitte: elküldte tulajdon fiát a bűn miatt a bűn testének hasonlóságában, hogy elítélje a testben levő bűnt, és hogy a törvény beteljesedjék rajtunk, akik már nem a test, hanem a lélek szerint élünk."

"Hiszen a lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől."

"A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm, de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz."

"Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen."

"Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes."

"Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bűn rabja."

"Az vált tehát halálomra, ami jó? Egyáltalán nem. Inkább a bűn, amely - hogy bűnként nyilvánuljon ki - azzal okozta halálomat, ami jó, így a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn jellegét."

"A törvény természetesen szent, a parancs is szent, igaz és jó."

"A bűn ugyanis a tilalommal kapta vonzóerejét, ezzel tévútra vezetett és megölt."

"Valamikor törvény nélkül éltem, de azután jött a parancs, a bűn föléledt, én pedig meghaltam."

"A tilalom tehát alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem mindenféle kívánságot. Törvény nélkül ugyanis a bűn halott volna."

"Mit mondjunk tehát? Talán a törvény bűn? Semmi esetre sem. De a bűnt a törvény alapján ismertem meg, hiszen a bűnös kívánság nem vált volna bennem tudottá, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd meg!"

"Éppígy, testvérek, Krisztus testében ti is meghaltatok a törvénynek, hogy ahhoz tartozzatok, aki feltámadt a halálból. Ezért most teremjünk gyümölcsöt Istennek."

"Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban."

"Most azonban felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet."

"Földies gyarlóságok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatára, a megszentelődésre."

"A bűntől megszabadulva az igazság szolgái lettetek."

"Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek."