Újév van. Január első napja. A béke világnapja. Ha körbenézünk a világban, mégsem találunk békét. Valami baja van a világnak, valami nincs a helyén. Ha békére vágyunk, három szóra kell a figyelmünket irányítani: megértés, elfogadás, szeretet.

A Szentatya azt üzente nekünk az óév utolsó napján, találjunk gyógyírt a mindennapok okozta elkerülhetetlen sebekre. Mindannyian hordozunk sebeket. A legtöbb sebet, sérülést egymástól szerezzük be, nap mint nap összekoccanunk, balesetet szenvedünk, mi emberek. Mindannyian hibázunk, mindannyian felelősek vagyunk. Fölöslegesen pazaroljuk az időnket és az energiánkat, amikor a hibást keressük. Sok időt töltünk az igazság keresésével és görcsösen ragaszkodunk hozzá, sokszor mégsem érezzük, hogy az igazunk megtalálása és elfogadtatása megnyugváshoz, igazi békéhez vezetne. Találhatunk magunkban egy jóleső érzést, ami megnyugtat minket, elégedettek lehetünk, hogy felszínre került az igazság, de ettől még nem gyógyulnak be a sebek.

Az új esztendő lehetőség számunkra, hogy félretegyük az igazság hajszolását. A görcsös ragaszkodás helyett ráléphetünk a szeretet útjára. Annak a Szeretetnek az útjára, aki karácsonykor közénk jött.

Szeretet az Isten.

Persze ez a szeretet nehezebb, mint a hétköznapi értelemben vett, a köztudatban élő. A plakátokon mosolygó emberek, a televízióban boldog harmóniában élő családok vagy a romantikus filmek fülig szerelmes fiataljai csak arcok egymás mellett, belül üresek. Hiába sugárzik arcukról a boldogság, hiába mondják egymásnak: szeretlek, ha belül üresek, nincs bennük igazi szeretet. Persze ez nem a valóság, ezek csak reklámok, filmek, ezt mindannyian tudjuk. De nézzük meg a valóságot, a saját valóságunkat!

Szeretjük azt, aki szeret minket. Segítünk annak, aki megérdemli. Szeretjük azt, aki kedves hozzánk. Szeretjük az aranyos embereket és az aranyos kisállatokat. Szeretünk valakit, valamit azért, mert szeretetreméltó. Ilyen szavakat alkotunk: szeretetreméltó. A szeretetünket ki kell érdemelni, méltóvá kell rá válni. Ez így igazságos. Ez a mi igazságunk, ehhez ragaszkodunk oly gyakran minden erőnkkel.

Isten ennél sokkal többre hív minket! Ő azt mondja, szeressük ellenségeinket, tegyünk jót haragosainkkal és imádkozzunk üldözőinkért. Ezek a szavak, amiket Jézus mond nekünk, nem csupán tanácsok, hanem meghívás. Meghívás egy másfajta életre, mint ami körülvesz bennünket. Ez egy hatalmas kaland, egy életforma, amit bárki, bárhol, bármilyen körülmények között élhet. Divatos szóval mondhatjuk, ez egy életstílus.

Kívánom, hogy az új esztendőben ne az üres kirakat szeretet és ne a feltételes igazságos szeretet, hanem az emberi természetünkön túlmutató kalandos szeretet működjön bennünk!

Kalandos új évet! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.